Immár nyolcadik alkalommal látogattunk dél-németországi energetikai és ipari létesítményekbe 35 hallgató és 11 kísérőtanár társaságában.
Az első szakmai nap a feketerdei Waldenbuch településen indult, ahol a Ritter Sport csokoládét gyártják. Így csokival megtöltekezve érkeztünk Tübingen egyetemi városkába, ahol a Stadtwerke Tübingen vendégei voltunk. A Stadtwerke (városi-szolgáltatóművek) koncepció szerint egy vállalat nyújtja a villamos energia, hő, víz, gáz, sőt még a tömegközlekedési busz szolgáltatást is. Először a felügyelő központba látogattunk el, ahol korszerű SCADA felügyeleti rendszerrel irányítják az ide tartozó kapcsolt hőszolgáltató-, víz- és fotovoltaikus erőműveket is. Ezt követően megnéztük a gázmotoros erőművet, amely 4 db 4 MW-os Jenbacher motorral üzemel. Folyik a kiépítése egy hőtárolónak is, ami lehetővé teszi a villamos energiatermelés könnyebb menetrendezését. Több mint száz éve épült a várost átszelő Neckar folyócskára a mintegy 300 kW beépített teljesítményű vízerőmű. Érdekesség, hogy 1923-ban a közelben létesítették Németország első szivattyús-tározós vízerőművét, amely 1960-ig volt üzemben.
Ellátugattunk a festői Haigerlochba, ahol a hatalmas sziklaszirten egy ősi apátság áll, de mégsem ez a helyi különlegesség. A kolostor alatti sziklában készült el Németország első kutatási célú atomreaktora 1945-re, néhány héttel a háború vége előtt, és mintegy 3 évvel az amerikai, Chicago-i hasonló tartalmú kísérlet után. Este még beugrottunk Rottweil városába, amely a „Fachwerk”-es házain túl az innen származó erőteljes pásztorkutyájáról ismert.
Másnap a Karlsruhe melletti Ettlingenben az EnBW (Energie Baden-Württenberg) áramszolgáltató regionális központjában jártunk. Előadást hallgattunk a változó energiapiaci környezetben tevékenykedő vállalat stratégiájáról, majd egy intelligens lámpaoszlopot tanulmányozhattunk. Ez az oszlop a LEDes világításon túl villanyautóhoz való lassú- és gyorstöltőt, közterület- és forgalomfelügyeleti kamerát, segélyhívó gombot és WiFi hotspot-ot is tartalmaz. A következő állomás a a francia-német határon álló Iffezheim-i vízerőmű volt. Ez a Rajna legnagyobb vízerőműve, mintegy 140 MW beépített teljesítménnyel. Nemrég adtak át egy 40 MW-os Kaplan csőturbinát, melynek mérete mindenkit lenyűgözött. Ez a turbina egymaga százszor nagyobb teljesítményű, mint a tübingeni vízerőmű. A hallépcső már minden vízerőmű elengedhetetlen környezetvédelmi tartozéka, de működéséről eddig csak elképzeléseink voltak, most láthattuk először élőben. A hallépcső csatornája mellé telepített kis helyiségből kényelmes székeken ülve egy üvegfalon keresztül (hasonlóan, mint pl. a budapesti állatkertben) nézegethettük a csatorna fel- és le irányú halforgalmát. Néhány perc alatt többtucat hal haladt el előttönk, nem volt ritka a 4-5 kilós ponty és a lazac sem.
Ha már a határig eljöttünk, egy lendülettel átugrottunk Strasbourgba. Európa parlamenti fővárosát a Batorama vízibuszról csodáltuk meg, egy fel/le zsilipelést is kipróbálva.
Az utolsó szakmai napon az Ulm Hochschule laboratóriumait mutatták be – többek között itt tanuló Kandós-Erasmusos hallgatók. Számos próbapadot és tesztmérés összeállítást láttunk napkollektorok, napelemek, mikroCHP (kapcsolt kogenerációs kiserőmű), tüzelőanyag cella, speciális hajtások témakörben. A kapcsolat az Ulmi Egyetemmel már közel egy évtizedes, továbbra is várják a magyar hallgatókat. A fárasztó nap után a még jó erőben lévő látogatók az ulmi dóm tornyába is felmásztak 768 lépcsőn, 143 m magasba (értsd 2 kísérőtanár 50 <).
A kirándulást anyagiakkal támogatta a MAVIR, az ELMÜ, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület, a Kandó Alapítvány és az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kara. A németországi programok előkészítésében, lebonyolításában és ellátásunkban nagy szerepe volt a VDE-nek (Verband der Elektrotechnik, Elektronik und Informationstechnik) és az EnBW-nek. Külön ki kell emelnünk Sánta Károly, Ina Beck, Ruth Siamos, Michael Gutjahr (EnBW), Csapó Csilla (Ulm Hochschule) és Dr. Ábrahám Tibor (ATO Consulting) támogató tevékenységét.
Kádár Péter
